GRI vs ESRS lényegességi elemzés: a különbségek (2026)

A fenntarthatósági jelentéstétel a szigorú szabályozás és a magas elvárások korszakába lépett. Minden hiteles jelentés alapja a lényegesség. A két legbefolyásosabb keretrendszer, a GRI-szabványok (Global Reporting Initiative) és a Vállalati fenntarthatósági jelentéstételi irányelv (CSRD) alapján alkalmazandó ESRS (európai fenntarthatósági jelentéstételi standardok) azonban alapvetően eltérő módon határozza meg, mi számít „lényegesnek”.

Röviden: A GRI kizárólag a hatás szerinti lényegességet alkalmazza: egy téma akkor lényeges, ha a szervezet legjelentősebb hatásait tükrözi a gazdaságra, a környezetre és az emberekre. Az ESRS kettős lényegességet ír elő: hatás szerinti lényegességet (a GRI-vel összhangban) és pénzügyi lényegességet, vagyis a vállalatot érintő kockázatok és lehetőségek vizsgálatát. A GRI önkéntes; az ESRS a CSRD hatálya alá tartozó vállalatok számára kötelező (az Omnibus I után: több mint 1 000 munkavállaló és több mint 450 millió euró nettó árbevétel). A felülvizsgált ESRS-sel ((EU) 2026/1563 rendelet, a 2027-es üzleti évtől kötelező) az ESRS-folyamat arányosabbá vált: megengedettek a top-down következtetések, nem kell teljes körű IRO-keresést végezni, és a témalista csak nem kötelező iránymutatás.

Ebben a cikkben összevetjük, hogyan határozza meg és alkalmazza a lényegességet a GRI és az ESRS, lépésről lépésre bemutatjuk a lényegességi elemzés folyamatát mindkét keretrendszerben, és megmutatjuk, mit vihet át egy GRI szerint jelentő vállalat az ESRS-re.

Mit jelent a lényegesség a GRI-szabványok szerint?

A GRI 3: Lényeges témák (2021) szerint lényeges témák azok, amelyek a szervezet legjelentősebb hatásait tükrözik a gazdaságra, a környezetre és az emberekre, beleértve az emberi jogaikra gyakorolt hatásokat. A jelentőséget a hatás súlyossága (mérték, kiterjedés és visszafordíthatatlanság), potenciális hatásoknál pedig a valószínűség alapján kell megítélni. Az, hogy egy téma érinti-e a vállalat pénzügyeit, nem szempont: a GRI szerinti lényegesség hatás szerinti lényegesség.

Kettős lényegesség a GRI-ben? Gyakori félreértés

„GRI szerinti kettős lényegesség” nem létezik. A GRI kizárólag a hatás szerinti lényegességet vizsgálja (inside-out nézőpont). A kettős lényegesség az ESRS fogalma: az ESRS a GRI-hez szorosan igazodó definícióval átveszi a hatás szerinti lényegességet, és kiegészíti a pénzügyi lényegességgel (outside-in nézőpont: hogyan hatnak a fenntarthatósági kérdések a vállalat pénzáramlásaira, teljesítményére, pénzügyi helyzetére, finanszírozáshoz jutására vagy tőkeköltségére). Egy GRI szerinti lényegességi elemzés így nagyjából a fele egy ESRS szerinti kettős lényegességi elemzésnek.

1. Miért kulcsfontosságú a lényegesség a fenntarthatósági jelentéstételben?

A lényegesség határozza meg, mely fenntarthatósági témákról tesz jelentést egy szervezet. Biztosítja, hogy a jelentés releváns, fókuszált és a döntéshozatal szempontjából hasznos legyen a befektetők, munkavállalók, hatóságok és a közösségek számára.

Egy megalapozott lényegességi elemzés segít a szervezeteknek:

• rangsorolni a fenntarthatósági hatásokat, kockázatokat és lehetőségeket,
• hatékonyan elosztani a jelentéstételi és irányítási erőforrásokat,
• összehangolni fenntarthatósági stratégiájukat az érdekelt felek elvárásaival,
• megfelelni a szabályozói követelményeknek, köztük a CSRD-nek.

A lényegességi elemzés így már nem önkéntes „jó gyakorlat”, hanem a hiteles és védhető jelentéstétel alapja.

1.1 Kinek kell a GRI-t vagy az ESRS-t alkalmaznia?

GRI

A GRI-szabványok önkéntesek és nemzetközileg elismertek. Alkalmazzák őket:

• minden méretű és ágazatú vállalat, amely beszámolna fenntarthatósági hatásairól,
• olyan szervezetek, amelyek nemzetközi normákhoz való igazodásukat kívánják igazolni (pl. ENSZ Global Compact, fenntartható fejlődési célok, OECD-irányelvek),
• olyan szervezetek, amelyek átláthatóságra, nyilvános elszámoltathatóságra vagy ESG-összehasonlításra törekszenek.

Egyes tőzsdék és nemzeti hatóságok ajánlják a GRI-t vagy hivatkoznak rá, de csak akkor kötelező, ha jogszabály kifejezetten előírja. Különösen népszerű a multinacionális vállalatok, a közintézmények és a kkv-k körében, amelyek hitelesen szeretnék elkezdeni a fenntarthatósági jelentéstételt.

ESRS (CSRD)

Az ESRS jogilag kötelező a CSRD hatálya alá tartozó vállalatok számára. Az (EU) 2026/470 Omnibus I irányelv óta a CSRD azokra az uniós vállalatokra vonatkozik, amelyek több mint 1 000 munkavállalót foglalkoztatnak és nettó árbevételük meghaladja a 450 millió eurót, a 2028-as üzleti évtől pedig azokra a nem uniós csoportokra is, amelyek uniós árbevétele meghaladja a 450 millió eurót, és jelentős uniós leányvállalattal vagy fiókteleppel rendelkeznek. Az e küszöbök alatti vállalatok önkéntesen jelenthetnek a VSME utódja, a Voluntary Standard (VS) szerint; lásd VSME vs ESRS összehasonlításunkat. Ha vállalata nem tartozik a CSRD hatálya alá, a GRI-szabványok maradnak az önkéntes fenntarthatósági jelentéstétel vezető globális keretrendszere.

A kötelezett vállalatok a felülvizsgált ESRS-t alkalmazzák ((EU) 2026/1563 felhatalmazáson alapuló rendelet), amely a 2027. január 1-jén vagy azt követően kezdődő üzleti évekre kötelező. A 2026-os üzleti évre a vállalatok választhatnak: a 2023-as ESRS, a teljes felülvizsgált ESRS, vagy a 2023-as ESRS bizonyos könnyítésekkel (köztük a kettős lényegességi elemzés top-down megközelítésével).

2. Két lényegességi koncepció: hatás szerinti vs. kettős lényegesség

GRI: a hatás szerinti lényegesség mint egyetlen szempont

A GRI a hatás szerinti lényegességre épül: a szervezet azokat a témákat azonosítja és mutatja be, amelyeken keresztül hatással van a gazdaságra, a környezetre és az emberekre.

Ez a „belülről kifelé” (inside-out) nézőpont: nem az a kérdés, mi hat a vállalatra, hanem az, hogy a vállalat mire hat.

A GRI lényegességi koncepciójának fő elemei:

• A hatások állnak a középpontban: egy téma akkor lényeges, ha a szervezet legjelentősebb tényleges vagy potenciális hatásait tükrözi a gazdaságra, a környezetre vagy az emberekre, beleértve emberi jogaikat.
• Az érdekelt felek bevonása központi szerepű: az érdekelt felek, különösen az érintettek visszajelzései segítik a hatások azonosítását és értékelését.
• A pénzügyi lényegesség nem szempont: egy téma a GRI szerint akkor is lényeges lehet, ha nincs pénzügyi következménye a szervezetre.
• Nincs kötelező témalista: a szervezet maga határozza meg lényeges témáit. Az alkalmazandó GRI ágazati szabványok felsorolják a valószínűleg lényeges témákat; ha ezek közül valamelyiket nem tartja lényegesnek, ezt a GRI-tartalomjegyzékben indokolnia kell.

Miért fontos ez?

A GRI megközelítése elszámoltathatóság-központúvá teszi a jelentéstételt. Arra ösztönzi a vállalatokat, hogy a megfelelésen és a pénzügyi relevancián túl az emberek és a bolygó iránti felelősségükre összpontosítsanak.

ESRS: a kettős lényegesség elve

Az ESRS szerint a vállalatoknak a kettős lényegesség elvét kell alkalmazniuk, amely két dimenziót ötvöz:

• Hatás szerinti lényegesség (a GRI-vel összhangban): hogyan hat a vállalat az emberekre és a környezetre
• Pénzügyi lényegesség (az IFRS/ISSB-hez hasonlóan): hogyan hatnak a fenntarthatósági kérdések a vállalat fejlődésére, pénzügyi helyzetére, teljesítményére, pénzáramlásaira, finanszírozáshoz jutására vagy tőkeköltségére

Egy fenntarthatósági kérdés az ESRS szerint lényeges, ha bármelyik feltételnek megfelel:

• jelentős tényleges vagy potenciális hatással jár (inside-out), vagy
• jelentős kockázatot vagy lehetőséget jelent a vállalat számára (outside-in).

Mit jelent ez a gyakorlatban?

• Mindkét nézőpont szükséges: a vállalatnak mindkét dimenziót figyelembe kell vennie, és dokumentálnia kell, hogyan jutott el következtetéseihez.
• A lényegességnek védhetőnek kell lennie: a könyvvizsgáló a korlátozott bizonyosság keretében vizsgálja a folyamatot. Nyomon követhetőnek kell lennie, mit értékeltek részletesen, és mit döntöttek el top-down módon.
• A pénzügyi nézőpont rövid, közép- és hosszú távot fed le: a rövid táv a pénzügyi kimutatások beszámolási időszaka, a középtáv legfeljebb öt év, a hosszú táv öt évnél hosszabb.
• A lényegesség határozza meg a jelentést: csak lényeges információt kell közzétenni. A felülvizsgált ESRS 1 (§24) szerint a vállalat nem tehet közzé nem lényeges információt.

Miért fontos ez?

Az ESRS megközelítése összekapcsolja a fenntarthatósági és a pénzügyi jelentéstételt. Illeszkedik az ISSB vállalatérték-szemléletéhez, a hatás szerinti lényegesség révén ugyanakkor erős normatív alapot is megőriz.

3. A lényegességi elemzés folyamata: GRI vs. ESRS

A GRI és az ESRS is megköveteli a lényeges témák meghatározását, de a módszertan szerkezetében, terjedelmében és dokumentációs követelményeiben eltér. A GRI 3 egyértelmű, négylépéses folyamatot ír le a hatásokra. A felülvizsgált ESRS elveket rögzít a kettős lényegességi elemzéshez, és több teret enged az arányos, szakmai megítélésen alapuló következtetéseknek.

3.1 Lényegességi elemzés a GRI szerint (GRI 3)

A GRI 3: Lényeges témák (2021) a GRI univerzális szabványainak része, amelyek a 2023. január 1-jétől közzétett jelentésekre alkalmazandók. A lényegességi elemzést négy lépésben írja le.

1. lépés: A szervezet kontextusának megértése

A szervezet elemzi üzleti modelljét, tevékenységeit, ágazatait, földrajzi jelenlétét és értékláncát, többek között:

• a kínált termékeket és szolgáltatásokat,
• a kiszolgált piacokat,
• a működési helyszíneket,
• az irányítási struktúrát és az érdekelt felek körét,
• az ismert fenntarthatósági kérdéseket (pl. erdőirtás, munkakörülmények, kibocsátások).

A releváns érdekelt csoportokat (munkavállalók, ügyfelek, beszállítók, helyi közösségek, civil szervezetek, hatóságok) érdemes korán azonosítani.

Cél: megérteni, hol és hogyan keletkezhetnek hatások.

2. lépés: A tényleges és potenciális hatások azonosítása

A szervezet azonosítja hatásait. Ezek lehetnek:

• tényleges (már bekövetkezett) vagy potenciális (bekövetkezhet),
• negatív (az emberekre vagy a környezetre káros) vagy pozitív (előnyöket teremtő),
• a szervezet által okozott, ahhoz hozzájáruló, vagy üzleti kapcsolatain keresztül közvetlenül kapcsolódó.

A vizsgálat nemcsak a saját működésre, hanem az upstream és downstream értékláncra is kiterjed.

Jellemző források:

• belső értékelések (pl. auditok, panaszok),
• az érdekelt felek visszajelzései,
• GRI ágazati szabványok,
• korábbi lényegességi elemzések,
• civil szervezetek jelentései és médiahírek.

Cél: a tényleges és potenciális hatások hosszú listája.

3. lépés: A hatások jelentőségének értékelése

Minden hatást a súlyossága, potenciális hatásoknál a valószínűsége alapján kell értékelni:

• Mérték: mennyire súlyos a hatás (pl. sérülés, szennyezés, kitelepítés)?
• Kiterjedés: mennyire széles körű (pl. érintettek száma, földrajzi terület)?
• Visszafordíthatatlanság: mennyire nehéz orvosolni vagy helyrehozni?
• Valószínűség: potenciális hatásnál mennyire valószínű a bekövetkezése?

Az értékelés jellemzően minőségi, de sok szervezet pontozási skálákat vagy hőtérképeket használ a következetesség érdekében. Az érdekelt felek nézőpontjai segítik és megerősítik a megítélést.

Cél: a szervezet legjelentősebb hatásainak azonosítása.

4. lépés: Rangsorolás és a lényeges témák közzététele

A szervezet küszöbértéket határoz meg, a legjelentősebb hatásokat lényeges témákba csoportosítja, és közzéteszi:

• a lényeges témák meghatározásának folyamatát (GRI 3-1),
• a lényeges témák listáját (GRI 3-2),
• az egyes lényeges témák kezelését (GRI 3-3).

A GRI-szabványokkal „összhangban” történő jelentéstételhez ez a három közzététel kötelező. A megjelenítés formájában (lista, csoportok, ábra) a GRI rugalmas, a folyamatnak azonban átláthatónak és dokumentáltnak kell lennie.

Cél: megmutatni az érdekelt feleknek, mely hatások a legfontosabbak, és hogyan kezeli őket a szervezet.

3.2 Lényegességi elemzés az ESRS szerint (felülvizsgált ESRS, 2026)

Az ESRS szerint a kettős lényegességi elemzés kötelező. Az ESRS nem ír elő rögzített eljárást, a felülvizsgált ESRS 1 azonban egyértelmű szabályokat határoz meg az elemzés elvégzésére. Minden változást részletesen bemutatunk a felülvizsgált ESRS szerinti kettős lényegességi elemzésről szóló cikkünkben. A gyakorlatban a folyamat továbbra is négy lépésből áll:

1. lépés: A kontextus megértése és az érdekelt felek bevonása

A kiindulópont a stratégia, az üzleti modell, a tevékenységek, az ágazatok, a földrajzi jelenlét és az értéklánc. Az érintett érdekelt felek bevonása továbbra is fontos input (ESRS 1 §42), de elegendő az átvilágítási (due diligence) folyamatok keretében már megvalósult bevonás; a kettős lényegességi elemzéshez nem kell külön folyamat. Civil szervezetek és szakszervezetek az érintettek képviselőiként is megszólalhatnak. Hogy ezt hogyan szervezheti meg arányosan, azt az érdekelt felek elemzéséről a kettős lényegességben szóló cikkünk mutatja be.

Cél: megalapozott kép arról, hol valószínűek lényeges hatások, kockázatok és lehetőségek.

2. lépés: Annak azonosítása, hol valószínűek lényeges IRO-k

Itt tér el leginkább a felülvizsgált ESRS a 2023-as változattól és egy GRI-típusú hosszú listától:

• A top-down megközelítés megengedett (§27): a vállalat részletes, IRO-szintű értékelés nélkül is megállapíthatja, hogy egy téma vagy altéma lényeges-e, stratégiája, üzleti modellje, ágazatai, földrajzi jelenléte és értéklánca alapján. Ha az eredmény nem egyértelmű, konkrét bottom-up értékelésre van szükség (§28). A két megközelítés témánként kombinálható.
• Nincs teljes körű IRO-keresés (§32): az elemzés az indokolatlan költség vagy erőfeszítés nélkül elérhető, észszerű és alátámasztható információkon alapul. A vállalatnak nem kell minden lehetséges hatást, kockázatot és lehetőséget értékelnie, csak azokat a területeket, ahol lényeges IRO-k valószínűek.
• A témalista nem kötelező (A. függelék): a fenntarthatósági kérdések listája (korábban ESRS 1 AR 16, a 2023-as ESRS-ben kötelező viszonyítási pont) az ESRS 1 A. függelékébe került, és csak nem kötelező iránymutatás. Az al-altémák megszűntek, az ESRS E3 neve egyszerűen „Víz” lett (a tengeri erőforrások az E5-be kerültek). Lásd ESRS témalista 2026 cikkünket.
• Értéklánc ágazati adatokkal (§33): az értéklánc a beszállítók vagy ügyfelek közvetlen bevonása nélkül, ágazati, regionális vagy általánosan elérhető adatokkal is értékelhető.

Külső források, például a GRI ágazati szabványai, a SASB vagy a CSR Tools IRO-adatbázisa segítenek eldönteni, hol érdemes alaposabban vizsgálódni.

Cél: a hatások, kockázatok és lehetőségek (IRO-k) fókuszált köre, valamint dokumentált top-down következtetések az egyértelmű esetekben.

3. lépés: A lényegesség értékelése két dimenzióban

Ahol részletes értékelésre van szükség, minden IRO-t két dimenzióban kell vizsgálni:

Hatás szerinti lényegesség

• Súlyosság: mérték, kiterjedés és visszafordíthatatlanság (ugyanazok a kritériumok, mint a GRI-ben)
• Valószínűség potenciális hatásoknál; az emberi jogokat érintő potenciális negatív hatásoknál a súlyosság elsőbbséget élvez a valószínűséggel szemben
• Bruttó vs. nettó (§43): a tényleges negatív hatásokat úgy kell értékelni, ahogyan bekövetkeztek. A potenciális negatív hatásokat csak már végrehajtott és hatékony megelőző és enyhítő intézkedések csökkenthetik, tervezettek nem.
• Pozitív hatások (§44): önállóan kell értékelni őket, a negatív hatásokkal való beszámítás nélkül. A saját negatív hatások orvoslása vagy a jogszabályok betartása nem minősül pozitív hatásnak.

Pénzügyi lényegesség

• a pénzügyi hatások valószínűsége és lehetséges nagysága,
• hatás a fejlődésre, a pénzügyi helyzetre, a teljesítményre, a pénzáramlásokra, a finanszírozáshoz jutásra vagy a tőkeköltségre,
• rövid, közép- és hosszú távon vizsgálva.

Küszöbértékeket a standard nem ír elő: ezeket Ön határozza meg és indokolja. A mennyiségi pontozás nem feltétlenül szükséges. Kettős lényegességi elemzés példánk gyakorlati esetben mutat be pontozási skálákat és küszöbértékeket.

Cél: a lényeges fenntarthatósági kérdések védhető listája, dokumentált indoklással. Sok szervezet ehhez Excel-sablon helyett kettős lényegességi elemző szoftvert használ.

4. lépés: A folyamat és az eredmények közzététele

A vállalat a fenntarthatósági nyilatkozatban mutatja be a folyamatot és az eredményeket:

• ESRS 2 IRO-1: a folyamat tömör leírása, annak jelentős változásai, valamint az elemzés legutóbbi frissítésének időpontja,
• ESRS 2 IRO-2: a lényeges hatások, kockázatok és lehetőségek,
• ESRS 2 SBM-3: ezek kölcsönhatása a stratégiával, az üzleti modellel és a pénzügyi hatásokkal.

Emellett:

• Nem lényeges információt nem szabad közzétenni (§24); egyértelműen jelölt kiegészítő információ továbbra is megengedett.
• Ha az éghajlatváltozás nem lényeges, az IRO-2 csak e következtetés alapjának bemutatását kéri.
• Az ESRS 2 közzétételi követelményei „valószínűleg minden vállalkozás számára lényeges információt eredményeznek”.
• Az elemzést csak jelentős változás esetén (üzlet, értéklánc vagy módszertan) kell frissíteni (§34).
• Az Omnibus I óta a fenntarthatósági nyilatkozatra csak korlátozott bizonyosság vonatkozik; a tervezett észszerű bizonyosságra való áttérés elmaradt.

Cél: átlátható, auditálható lényegességi folyamat és CSRD-nek megfelelő fenntarthatósági nyilatkozat. Az olyan eszközök, mint a Materiality Master, minden lépés strukturálásában és dokumentálásában segítenek, a top-down következtetésektől az ellenőrzési nyomvonalig.

Mi a helyzet az EFRAG IG 1-gyel?

Sok útmutató (köztük e cikk korábbi változatai) az EFRAG IG 1 végrehajtási útmutatója (2024. május) alapján írja le az ESRS-folyamatot, amely az összes tematikus standard és az AR 16 lista átvizsgálásából indult ki. Az IG 1-et nem vonták vissza, de a 2023-as ESRS-hez készült. Használja háttéranyagként az olyan fogalmakhoz, mint a súlyosság és a valószínűség; ahol ellentmond a felülvizsgált ESRS 1-nek (például a bruttó vs. nettó kérdésben), a standard az irányadó.

3.3 GRI-ESRS megfeleltetés: mit használhatnak fel a GRI szerint jelentő vállalatok?

Ha már a GRI szerint jelent, munkája nagy részét felhasználhatja az ESRS-hez. A GRI és az EFRAG 2023 novemberében GRI-ESRS interoperabilitási indexet tett közzé (a 2023-as ESRS alapján). A lényegességi elemzés szempontjából a megfeleltetés a következő:

Amint lényeges témái rögzültek, az ESRS adatpont-leképező eszköz lefordítja őket a felülvizsgált ESRS konkrét adatpontjaira, amelyekről jelentést kell tennie.

4. A lényegességi mátrix szerepe

A lényegességi mátrix két dimenzió mentén ábrázolja a témákat. Szerepe keretrendszerenként eltér:

Lényegességi mátrix a GRI szerint:

• A klasszikus GRI-mátrix a 2016-os GRI-szabványokból ered, amelyek a hatások jelentőségét vetették össze az érdekelt felek értékeléseire és döntéseire gyakorolt befolyással.
• A GRI 3 (2021) elhagyta az érdekelt felekre vonatkozó tengelyt. A lényeges témákat már kizárólag a hatások jelentősége határozza meg, így egy kéttengelyes, érdekelt felekre épülő mátrix már nem tükrözi a GRI logikáját.
• Mátrix nem kötelező; gyakran jobban illik egy rangsorolt lista vagy súlyosság szerinti ábra.

Lényegességi mátrix az ESRS szerint:

• A felülvizsgált ESRS nem írja elő, de gyakran használják a kettős lényegesség szemléltetésére
• Jellemzően: vízszintes tengelyen a pénzügyi, függőleges tengelyen a hatás szerinti lényegesség, a küszöbértékek vonalként
• Az érdekelt felek véleménye a pontozás inputja, nem külön tengely
• Hasznos az igazgatóság és a könyvvizsgálók számára, ha dokumentált értékeléseken alapul

Részletesen lásd lényegességi mátrix a felülvizsgált ESRS szerint című útmutatónkat.

5. Összehasonlító táblázat: GRI vs. ESRS lényegességi elemzés

A táblázat a GRI 3 (2021) és a felülvizsgált ESRS (2026) alapján foglalja össze a legfontosabb különbségeket.

6. Összegzés: a megfelelő lényegességi keretrendszer kiválasztása, vagy a kettő kombinálása

A GRI és az ESRS nem versenytársak, hanem egymásra épülnek.

• A GRI az önkéntes átláthatóságra és a hatásokra épül. Ez a választandó keretrendszer azoknak a szervezeteknek, amelyek arról akarnak beszámolni, ami az emberek és a bolygó számára a legfontosabb, jogi kötelezettség nélkül.
• Az ESRS a nagyvállalatok számára kötelező az EU-ban. Hatás szerinti és pénzügyi lényegességet követel meg, leírt és bizonyosság alá eső folyamattal. A felülvizsgálat óta több teret enged az arányos, dokumentált szakmai megítélésnek a mechanikus pontozás helyett.

A legfontosabb különbségek egy pillantással:

• A GRI csak a hatás szerinti lényegességre összpontosít; az ESRS kettős lényegességet alkalmaz.
• A GRI önkéntes; az ESRS a CSRD hatálya alá tartozó vállalatok számára jogilag kötelező.
• A GRI a hatások hosszú listájából építi fel az elemzést; a felülvizsgált ESRS megengedi a top-down következtetéseket, és nem ír elő teljes körű IRO-keresést.
• A GRI-jelentések az érdekelt felek felé való elszámoltathatóságot szolgálják; az ESRS-jelentéseknek a pénzügyi döntéshozatalt is támogatniuk kell.
• A GRI karcsú belső folyamatokat tesz lehetővé; az ESRS területeken átívelő együttműködést (pénzügy, kockázatkezelés, fenntarthatóság) és auditálhatóságot igényel.

Ha GRI-ről ESRS-re vált, a hatások értékelése kiváló kiindulópont. Ki kell egészítenie a pénzügyi dimenzióval, egyértelmű küszöbérték-logikával és olyan ellenőrzési nyomvonallal, amely megmutatja, miért lényeges vagy nem lényeges egy téma. A Materiality Master pontosan ebben vezeti végig, az érdekelt felektől és az IRO-któl a mátrixig és az ESRS-adatpontokig. Kezdje el ingyen, vagy hasonlítsa össze csomagjainkat az árazási oldalon.